Mattis Teutsch János az emberiesített fák és Lélekvirágok festője

E mesébe illő történet főszereplői az 1884-ben Brassóban született  Mattis Teutsch János, akit később szobrászként, festöként, grafikusként és költőként ismerhetett meg a világ, és Kassák Lajos, az önerejéből  folyóirat alapítóvá, szerkesztővé, íróvá és képzőművésszé lett kétkezi munkás. Kassák 1917 elejèn szinte első látásra felismerte Mattis Teutsch tehetségét, és rövid idő alatt a MA című irodalmi és képzőművészeti folyóiratának leggyakrabban reprodukált művészévé avatta. Ugyancsak az ő műveivel rendezte meg a folyóirat első tárlatát. Az elismerés és bizalom Mattis Teutsch Jánosnak szárnyakat kölcsönzött. Az elkövetkező kb. 10 év során számos egyedülálló, újszerű és jelentős festmény, valamint grafikai és faszobrászati mű és műsorozat került ki kezei alól. A legjelentősebbek ezek közül az 1917-ben festett antropomorfizált fák, és  az 1922 és 1923 között létrehozott Lélekvirágok.

Kassák éleslátása és bizalma nélkül Mattis Teutsch 1917 és 1927 között létrejött egyedülálló műve aligha született volna meg. Kettőjük alig négy éves kapcsolata Kassák Lajos 1920-as bécsi emigrációja folytán ugyan megszakadt, de Mattis Teutsch Jánosban  az inspiráció még néhány évig  – kb. 1927-ig, azaz kereken 10 éven keresztül – kitartott. Sokat segített ebben, hogy Kassák bécsi emigrációját követöen Mattis Teutsch Herwarth Walden berlini «Der Strurm» galériájánál talált átmenetileg új szellemi otthonra.

Walden emigrációját követően Mattis Teutsch is visszavonult szülővárosába, az akkor már  Romániához csatolt Brassóba, ahol élete végéig tanárként működött. Alkotói tevékenységét az 1930-as évek elejétől 1945-ig, a II. világháború befejeztéig, azaz kb. 12 éven  át szüneteltette. Később, a bekövetkezett társadalmi változások hatására újra elkezdett festeni, de a korábbiaktól idegen, és azokkal alig összehasonlítható stílusban. 1960-ban halt meg.