essay writers.net review research term papers help with finance paper academic paper writing definition of writing by experts

Switch Language

Éber Miklós: Egy detektivtörténet Mattis Teutsch János 1917-18-beli antropomorf fákat ábrázoló festményei.

Egy detektivtörténet

Mattis Teutsch János 1917-18-beli antropomorf fákat ábrázoló festményei.

A már 32. évét múlt és röviddel azelött két kis gyerekkel elözvegyült Mattis Teutsch János -aki azidötájt Újpesten rajztanárként müködött -1916 végén került kapcsolatba Kassák Lajossal és az általa újonnan létrehozott «MA» cimü «Irodalmi és Képzömüvészeti Folyóirat»-al. Azt meg-elözöen festményeivel való részvételei különbözö kiállitásokon nem jártak említésreméltó sikerrel. Kassák Lajosnak azonban azonnal tetszésére lettek metszetei és festményei és már lapjának negyedik, 1917 februári számában közzétette annak címlapján egy linóleummetszét valamint annak oldalain két festményét és egy fametszetét. A továbbiakban Mattis Teutsch lett a MA 1919-ig tartó, és azt követö bécsi emigrációját megelözö csaknem 3 éves magyarországi fennállása során – 17 metszetével és 6 festményével – annak leggyakrabban reprodukált müvésze.Azonkivül Kassák az ö müveiböl rendezte meg 1917 októberében a MA ujonnan megnyílt kiállitóhelységében, a budapesti Visegrádi utcában, a folyóirat elsö képkiállítását is. Azt követöen,1918 szeptemberében,a MA 3. kollektiv kiállitásán, Mattis Teutsch János 4 festménye szerepelt,majd 1918 novemberében – a MA 5. kiállításának keretében – 62 müve: 52 festménye és 10 metszetekerült bemutatásra.

Az 1917-ben kiállított müvekröl lényegében semmiféle információval sem rendelkezünk, ugyanis az illetö kiállitásegy részének a Szabó Júlia 1983 ban a Corvina Kiadónal megjelent «Máttis Teutsch János» kötetének 15. oldalán publikált állitólagos fényképfelvétele azóta tévesnek bizonyult, mivel az valójában egy 1919-es brassói kiállitásról készült, ami az azon kivehetö, legalábbis jórészt 1917 után létrejött müvek tanusága alapján is nyilvánvaló.

Az 1918 novemberi kiállitásnak a MA-ban közzétett müjegyzéke alapján, ahol Mattis Teutschnak összesen 42 olajfestménye (és 10 aquarellje) szerepelt, azok ugyan nem azonosíthatóak, de az ugyanazon számban reprodukált 4 olajfestmény alapján egyértelmüen következtetni lehet arra, hogy azok,legalábbis jelentös részben,egy a tájképszerü háttérrel rendelkezö antropomorf jellegü festménysorozat után létrejöttúj sorozat képviselöi voltak. Azon sorozat már nem rendelkezett tájképszerü hátterekkel és faábrázolásai is az azt idöben megelözö sorozathoz képest lényegesen elvontabbak voltak, aminek folytánaz azokon ábrázolt alakok antropomorf fajellege sem volt anyira nyilvávaló és szembeötlö mint a kb. egy évvel korábban létrejött festményekéinek esetében.

Azon körülményböl azonban, miszerint a budapesti Fövárosi Galéria – a Magyar Nemzeti Galéria elödje – az 1918-beli MA kiállításon megvásárolt egy festményt a tájképszerü háttérrel rendelkezö antropomorf faábrázolások sorozatból (ld. tovább lent 5. ábra gyanánt) egyértelmüen arra lehet következtetni, hogy ott egyidejüleg azon korábban létrejött sorozat festményei is szerepeltek.

Ugyanazon festménysorozat sorozattöbb további példánya – feltehetöleg azidötájt – Mattis Teutsch ismeröseinek tulajdonába került és maradt egészen az 1970-es évek kezdetéig, amikor azok elhunytával, több esetben különbözö magyar múzeumok és egy erdélyi román múzeum állományaiba kerültek (ld. a 3, 4, 6, 9 és 13 számú ábrákat).

– 1 –

Mattis Teutsch Jánosnak a MA 1918 novemberi III.11. számában – cím és méret nélkül – reprodukált négy festményének lekicsinyitett mértékü ábrázolása.

Ezen összefüggésben az is figyelemreméltó, hogy a Mattis Teutsch János 1960-ban bekövetkezett halála után 12 évvel, 1972-ben- a bukaresti Kriterion kiadásában, Banner Zoltán szerzötöl – publikált elsö Mattis Teutsch monográfia illusztrációinak sorában egyetlen 1917- avagy 1918-beli antropomorf fákat ábrázoló festmény sem szerepel. Ennek magyarázata egyrészt nyilván abban rejlik, hogy Banner ezirányú kutatásai a román múzeumok ilyetén müveket nem tartalmazó állományaira szorítkoztak, másrészt pedig abban, hogy föinformánsa, a festö fia, az illetö festménysorozat létrejöttének idején még egy kisgyermek volt és ennélfogva azokról nem volt tudomása. Az antropomorf fákat ábrázoló festmények példáinak elsö izbeni közzététele Szabó Júlia immár említettmonográfiájában – annak 20, 21, 24, 25, 29 és 33 számú ábráinak révén – történt meg. Azon festménykategória szisztematikus és kellö ismertetése azonban – annak kiemelkedö müvészettörténeti jelentösége dacára – ezidáig még várat magára. Ezen rövid írás arra vonatkozólag,éppúgy mint az én «Mattis Teutsch a fák festöje» címü az interneten immár korábban közzétett tanulmányom, e tekintetben csupán kezdeti kisérletek gyanánt tekinthetöek.

– 2 –

Az illetö festménykategóriának háromegymástól világosan megkülönböztethetöválfaja létezik. Az elsöként létrejött, tájképjellegü hátterekkel rendelkezö, túlnyómórészt emberekközötti viszonyokat – barátságot, szerelmet és egy esetben eröszakot is – ábrázoló, illetvejelképezöválfaj példái az alanti 1.- 6. ábrák festményei. A feltehetöleg röviddel azután létrejött második válfajalkotásai 7. – 10. ábraként ahhoz hasonlítható stílusban – de tájképjellegühátterek nélkül – bibliai illetve családi jellegü események ábrázolásai. Vagyis ezen két válfaj úgy is jellemezhetö, hogy azok eseményeket ábrázolnak, illetvemondanivalókat juttatnak kifejezésre, jelképes ábrázolás révén. A valamivel késöbb létrejött harmadik válfajfestményeit az jellemzi, hogy azoknaksem tájképjellegü háttereik, sem pedig világosan kivehetö eseményjellegük sincsen. Azok közös nevezöje az elsö két válfaj festményeivel abban áll, hogy azokon is antropomorf jellegü faalakok láthatóak.

Ezt igazolni és evvel összhangban lévönek tünik Hevesy Ivánnak a MA 1918 novemberi, a Mattis Teutsch kiállítással egyidejü számában olvasható «Máttis Teutsch János» címet viselö irása is, amelyben kiemelten a következö mondat szerepel: « a természet reális formáiból absztrakt müvészi formákat teremt, amelyek így már nem tárgyak szimbolumai, hemem érzések kifejezöi.» Ez ha nem is nevezi néven azt ami az én méglátásom szerint a fák alapvetöen újszerü és invenciozus antropomorf ábrázolása, legalábbis felismeri azt, hogy ezen müvei révén Mattis Teutsch valamit teremt, aminek emberfelettijelleget lehet tulajdonitani, mivel különben a képzömüvészet csupán alkotni képes. Amit erre vonatkozólag tudunk azegyrészt az, hogy Mattis Teutsch a fennmaradott példányok tanusága alapján ezen stilusban egy rövid idöszak folyamán kb. csak egy tucatnyi festményt hozott létre. Abbólpedig arra lehet következtetni, hogy azokeredetileg nem csupán Kassák, hanem a kritika és a közönség részéröl sem váltottakki jelentös sikert és megértést, feltéve hogy ez utóbbiaknak annakidején egyáltalán alkalmuk nyilott azok megismerésére, ami viszont kétséges.Másrésztpedig az, hogy illetö antropomorf fákat ábrázoló festmények jentös részekb. egy fél évszázaddal késöbb – 1973/74-ben – nagy magyar múzeumok, mint a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépmüvészeti Múzeum, a Fövárosi Képtár, a budapesti Kassák Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, avagy a györi Xantus János Múzeum, valamint a romániai,sepsiszentgyörgyi Múzeul de Arta tulajdonába kerültek, ami arra látszik utalni, hogy a szakkörök, ha eléggé megkésve is, de felismerték azok alapvetö jelentöségét és újszerüségét.

Az illetö festménysorozat elsö két válfajához sorolható müveknek jelenleg egy tucatnyi változata ismert, kb.10 tájképjellegü és 5bibliai, illetveegyéb esemény témájú. Azonkivül pedig Mattis Teutsch az illetö festmények témáit jórészt linoleummetszetekként is megalkotta, amelyeknek reprodukciói itt alant – a függelékböl – szintén megismerhetöek.

Arra vonatkozólag, hogy a kérdéses müvek melyikei szerepeltek annakidején kiállításokon, az fényképfelvételek avagy korabeli reprodukciók híján aligha megállapítható.

Azon túlmenöen valamennyi kérdéses festmény közös jellemzöje abban áll, hogy emberi alakokat szimbolizálnak leegyszerüsitett faszerü, formáikban fákra emlékeztetö alakokban. Az, hogy ezen festménysorozat képviselöi szepeltek-e és hogyha igen melyek a MA 1918 novemberi kiállításán, individuális címeik és a kiállitás fényképfelvételeinek hiján sajnos nem megállapítható.

– 3 –

E tekintetben egyedüli támpontként a MA 1918 novemberi számában reprodukált 4 festmény szolgál, amelyekröl feltehetö, hogy azok a kiállításon is szerepeltek. Azok egyike az azóta «Fehér kereszt» címen ismert és többször publikált és kiállított festmény, amely a festö feleségének a halálát illetve temetését jelképezi. Nagyon kérdéses azonban az, hogy az itt alant 1.-töl 5. ábraként látható tájképjellegü hátérrel rendelkezö festmények is szerepeltek-e a MA 1918 novemberi kiállításán. Tény az, hogy korabeli reprodukcióik nem ismertek.

Az illetö festménysorozat rövidéletüségéböl – úgy is mondhatni hiányzó sikeréböl – arra lehet következtetni, hogy Mattis Teutsch azt annálfogva nem folytatta. Jelentös valószinüséggel feltehetö ugyanis az, hogy Kassák ezen tájképjellegü hátterü festményeket azért számüzte a MA oldalairól és kiállitásairól mert egyrészt nem realizálta és észlelte azok alapvetö újszerüségét és szimbolizmusát és másrészt pedig a tradicionális tájképfestészet képviselöit vélte bennük látni, amelyeknek szerinte nem volt helyük a MA progressziv koncepciójában. Ez egy jó példa annak illusztrálására, hogy nagy és jelentös személyeknek – mint például Kassák Lajosnak – az olykori tévedéseik is nagyok és jelentösek lehetnek. Errevaló tekintettel nagyon szerencsésnek tekinthetö az a körülmény, hogy a kérdéses festmények fontos példányai ennek dacára fenntmaradtak és hogy jelentös hányaduk múzeumi tulajdon lett.

Itt alant a tájképszerü és antropomorf fákat ábrázoló festmények 5 példájának a bemutatására szorítkozom és 4 példáját idézem a konkrét eseményeket tematizáló változataiknak. Tekintettel arra, hogy Mattis Teutsch az ott és akkor uralkodó szokásnak megfelelöen képeinek nem adott címeket, azok interpretativ jellegü címei tölem származnak. Bár már eleve tisztában vagyok avval, hogy feltehetöleg e soraimnak nem minden olvasója fog azokkal egyetérteni, nézetem szerint azok a címnélküliséghez képest kétségtelenül elönyösebbek.

Meglátásom és megitélésem szerint ezek az itt szóbanforgó festmények egyértelmü bizonyitékok gyanánt tekinthetöek arra vonatkozólag, hogy Mattis Teutsch János ezen müvei – az azokon szereplö fák antropomorf ábrázolása révén – egy alapvetö és nagyjelentöségü felfedezés illetve újítás tanúbizonyságai, amely már önmagában is indokolttá tenné helyét a világmüvészet csúcsregiójában.

Kassák elutasító, negativ reakciójára Mattis Teutsch a jelek szerint egy újabb festménysorozattal reagált, amelynek példányai már nem rendelkeztek világosan felismerhetö tájképszerü hátterekkel és az azokon ábrázolt alakok antropomomorf fajellege sem volt annyira nyilvánvaló. Vagyis azokon a korábbi sorozat festményeihez képest egy további absztrakció konstatálható. Annak köszönhetöen, hogy a korábban létrejött elsö csoport festményei szerencsére – kb. 50 éven keresztül magángyüjteményekben szunnyadva – fennmaradtak és azt követöen nyilvánosságra kerültek, lehetöségünk van a két csoport festményeinek összehasonlítására. Annak során az én elkerülhetetlenül szubjektiv megitélésem szerint az elsö csoport festményei egy nagy müvész eredeti inspirációjónak termékeiként jelentös mértékben erösebb karizmával rendelkeznek mint a második csoport feltehetöleg egyfajta kényszer hatása alatt megalkotott festményei.

– 4 –

1. Örvendetes találkozás, 1916 – 17 (olaj / karton, 40 x 49 cm) / Magántulajdon

2. Koratavasz – férfi és serdülökorú kiséröje üdvözlik a táncoló lányokat, 1917- 18 (olaj/ karton, 50 x 60 cm) / Magántulajdon

3. Barátnök, 1917 – 18 (olaj / karton, 40 x 49 cm) /Janus Pannonius Múzeum, Pécs

– 5 –

4. Szerelmespár,1917 – 18 (olaj / karton, 34 x 45 cm) / Fövárosi Galéria, Budapest

5. Ölelkezés, 1917-18 (olaj / karton, 50 x 50 cm) / Magyar Nemzeti Galéria

6. Eröszak, 1918 (olaj / karton, 60 x 69 cm) / Janus Pannonius Múzeum, Pécs

– 6 –

7. Nativitás, 1918 (olaj / karton, 50 x 50 cm) / Magántulajdon

8. Golgota, 1918, (olaj / karton, 40 x 50 cm) / Magántulajdon

9. Jónás a viharban, 1918 (olaj / karton 34 x 44 cm) / Kassák Museum, Budapest

– 7 –

10. A fehér kereszt 1918, (olaj /vászon, 73 x 84 cm) / Magántulajdon

11. Ölelkezö házaspár gyerekeivel, 1918 (olaj / karton, 40 x 35 cm) / Magántulajdon

12. Az tékozló fiú megtérése, 1918 (olaj / vászon, 60 x 70 cm) / Kassák Múzeum, Budapest

– 8 –

13. Megfigyelt hütlenségi jelenet, 1918 (papir / paszt., 15 x 16 cm / Magyar Nemzeti Galéria

Már az antropomorf fákat ábrázoló festmények itt bemutatott néhány példáiból is kivehetö az, hogy Mattis Teutsch János ezen müveinek uralkodó témája a szeretet és a barátság, ami a fák jellegét figyelembe véve szinte az egyedüli velük összhangban lévönek tekinthetö. Ennek felismerésével és számos meggyözö formában és változatban megvalósitott bravuros ábrázolásával Mattis Teutsch kiérdemelte legnagyobb fokú csodálatunkat, elismerésünket söt még hálánkat is. Külön emlitést érdemel ezzel összefüggésben az a zseniálisnak minösithetö és a müvészettörténészek valamint a mükritika által ezidáig szintén fel nem ismert körülmény, ahogy Mattis Teutsch a fatörzseken alkalmazott szinkód segitségével kifejezésre juttatja az azok által képviselt szimbolikusan ábrázolt egyének nemét és életkorát. Ennek keretében a világos ibolyaszin jelképezi a fiatal és a sötétebb ibolyaszin az idösebb nönemü egyéneket. A férfinemet jellemzö szin a zöld, mely szintén egy világos és egy sötét változatban kerül alkalmazásra. A jelek szerint azonban ez a zöld – az 4. ábra szerelmes férfijének esetében – rózsaszinüre váltott, ami nézetem szerint utalásként értelmezhetö annak eksztatikus kedélyállapotára. Ennek alapján indokolt egyfajta kettös szimbolikáról szólni, mely egyrészt az antropomorf faalakok gesztusaiban és egymáshoz való viszonyában, másrészt pedig a fatörzsek szineiben jut kifejezésre, ami felett joggal el lehet csodálkozni.

Végül de nem utolsó sorban még kifejezésre szeretném juttatni magyarázataimat illetve feltevé-seimet arra vonatkozólag is, hogy miért maradt el ezidáig zsenialitásuk, egyedüliségük és kimagasló müvészettörténeti jelentöségük dacára Mattis Teutsch János antropomorf faábrázolásainak a böven kiérdemelt elismerése? Nézetem szerint ennek oka jelentös mértékben a NACIONALIZMUS-nak tulajdonitható!

Az a festö, grafikus, faszobrász, költö és müvészetideológus akit Mattis Teutsch János néven ismerünk, egy Mátis János nevezetü székelyszármazású, azaz magyar anyanyelvü, szabósegédnek – aki már születése elött meghalt – és egy Josefin Schneider nevü erdélyi-szász, azaz német anyanyelvü, asszonynak fiaként, az akkor a Habsburg Monarchia magyar királyságához tartozó erdélyi, magyar nevén Brassó, németül pedig Kronstadt nevü városában – mely az elsö világháborút, illetve a Trianoni békeszerzödést követöen Románia része lett – született.

– 9 –

Elözvegyült anyja hamarosan férjhezment egy ugyancsak az ottani erdélyi-szász kisebbséghez tartozó Teutsch Károly Frigyes nevezetü vágóhidi alkalmazotthoz, aki ennek folytán nevelöapja lett, ami abban is kifejezést nyert, hogy keresztségénél Mátis János Frigyes néven lett bejegyezve.

A brassói faipari szakiskolában Teutsch Jánosként szerepelt és neve 20 éves korában, 1904-ben, nevelöapja vezetéknevének hivatalos felvételével, Máttis-Teutsch János Frigyes lett, amelyet ebben a formában aligha használt. Ezzel kapcsolatban nem világos az, hogy honnan ered a családnév ujonti kettös t-betüje – az, hogy az vajjon szándékosan avagy csak tévedés folytán jött-e létre? Budapesten 1901 és 1902 között folytatott tanulmányai idején Mátisz Teutsch Jánosnak, majd azt követöleg 1902 és 1905 közötti müncheni tanulmányai során Johann Teutsch-nak nevezte magát. Végül azután – feltehetöleg valamikor 1908 táján – áttért családnevének kötöjel és ékezet nélküli, Mattis Teutsch formában való használatára. Ifjúkorában azonban összesen hat különbözö néven szerepelt, ami aligha hathatott erösitö értelemben identitástudatára vonatkozólag.

Ehhez járul még az is, hogy egyrészt családi helyzetére, majd azt követöleg – 1919 után – a politikai helyzetre való tekintettel, sohasem érezhette magát a szóbajöhetö három – magyar, német avagy román – nemzetiség egyikéhez sem valójában hozzátartozónak és azok egyikének részéröl sem volt annak tekintve és valójában támogatva. Kisgyermekkorának és iskoláinak nyelve – azaz anyanyelve – a német volt. Irásait és költeményeit kivétel nélkül német nyelven alkotta.

Meglátásom és megitélésem szerint ezek az itt szóbanforgó festmények egyértelmü bizonyitékok gyanánt tekinthetöek arra vonatkozólag, hogy Mattis Teutsch János ezen müveivel – az azokon szereplö fák antropomorf ábrázolása révén – egy alapvetö és nagyjelentöségü újitást illetve felfedezést tett, amely már önmagában is indokolttá tenné helyét a világmüvészet csúcsregiójában. Annak megerösitése gyanánt, hogy ö nyilvánvaló módon egy ilyetén képességgel illetve tehetség felett rendelkezett, itt még megemlítem egy második 1921-22 táján létrejött festménysorozatát is, amelynek csupán évtizedekkel megalkotását követöen – egy 1950-ben újszülött unokájának ajándékozott müveit tartalmazó mappa ajánlósoraiban – adta a rendkivül találó «Lelkivirágok» avagy «Lélekvirágok» címet. Annak egy a vele foglalkozó irodalomban joggal kaotikusnak nevezhetö használata után újont általam létrehozott definiciója alapján mintegy 20 fennmaradt példányát tarhatjuk jelenleg számon, melyeket itt alant – záróakkord gyanánt – egy négy festményböl álló csokor képvisel.

13. – 16. Lélekvirágok, 1921 – 22 (olaj / karton, 36 x 29 cm)

– 10 –

Mattis Teutsch Jánost mint alkotómüvészt joggal ritkának minösíthetö sokoldalúsága mellett – hiszen nem csupán festöként, hanem grafikusként, szobrászként, költöként és esztétaként is tevékeny volt – mindenekelött egy rendkivüli lelki érzékenység jellemezte. Annak tulajdonítható és avval magyarázható az a hihetelen nagymértékü és sokoldalú alkotói energia amelyet 1917 vége táján Kassák Lajosnak az elözmények tükrében számára ugyancsak meglepönek tekinthetö bizalma váltott ki belöle és amely kb. 10 éven át nyilvánvalóan döntö szerepet játszott sokoldalú müveinek létrejöttében. Ugyancsak arra jellemzö és annak tulajdonitható az 1930-as évek elején beállott kb. 12 évi alkotói szünete is, amelynek csupán a második világháború végén felmerülö politikai és társadalmi reménység vetett részéröl véget.

Az hogy az annak nyomán az 1945 és 1960-ban bekövetkezett halála között megalkotott müvei, festményei, meglepö módon szinte semmiféle hasonlatossággal sem rendelkeznek a korábban, 1917 és 1927 között lérejöttekkel, egy további talány és kuriózum ezen minden tekintetben rendkivüliként minösithetö emberre és müvészre vonatkozólag.

Éber Miklós / ebnic@unrise.ch

– 11 –

Függelék
Mattis Teutsch János festményeivel azonos témájú Linoleummetszetei 1917-18-ból

17. Tavaszi üdvözlés, 165 x 165 mm

18. Örvendetes találkozás, 185 x 110 mm

19. Jónás a viharban, 145 x 137 mm

20. A tékozló fiú megtérése, 145 x 155 mm

21. Nativitás, 165 x 158 mm

22. Golgota, 140 x 162 mm

– 12 –

156 Comments


Leave a Reply

Your email address will not be published

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>