A „pálfordulás“ igen jó példája a magyar nyelv más nyelvekhez képest rendkívül tömör – mondhatni úgy is: kreatív – kifejező képességének. Az indogermán nyelveknek ehhez három szóra van szükségük. Németül „Saulus-Paulus-Wendung“-ként fejezhető ki. A fogalom bibliai történésre visszamenő jelentése egy hirtelen és váratlan véleményváltozás. Annak megfordítása, mely eredeti jelentőségétől eltérően nem egy hit létrejöttét, hanem annak ellenkezőjét, azaz elvesztését szándékszik kifejezni, feltehetőleg tőlem származó újdonság.

Mattis Teutsch János életútjának és művészetének ismerői számára – ebbe beleértve fiát, valamint unokáját és barátomat Mattis Teutsch Waldemart is – mindmáig rejtély az a gyökeres fordulat, mely életében, de főképpen művészetében valamikor 1928 után – pontosan nem datálhatóan – bekövetkezett. Erre vonatkozó megnyilvánulásai legalábbis nem közismertek.

Az addig alkotóként és kiállítóként is rendkívül aktív és sokoldalú, főleg Németországban, Berlinben, de szinte Európa-szerte tevékeny művész minden ismert és nyilvánvaló ok avagy esemény nélkül feladott addigi alkotói és kiállítói tevékenységével, és visszavonult brassói otthonába. S amit ott, egy hosszabb alkotói szünet után még alkotott, tematikailag és stílus tekintetében is gyökeresen különbözött az azt megelőzőektől.

A rendelkezésünkre álló információk alapján egy csaknem másfél évtizedes alkotói szünet következett, amely a II. világháború végéig, azaz kb. 1945-ig tartott. Amikor újra kezdte, tevékenysége – mely legjobb tudomásunk szerint ekkor már nem terjedt ki a festészet mellett a grafikára és a szobrászatra – szinte minden tekintetben alapvetően különbözött az alkotói szünetet megelőzőktől.

A két korszak alkotásai mintha két egészen más személy művei lennének. Semmiféle rokonságot, vagy akár rokoni vonást sem lehet felfedezni. Ez a képzőművészet világában és történetében szinte példátlan. Jellemző módon azonban az ezidáig róla publikált elég terjedelmes irodalomban – mely immár 6 monográfiát és számos kiállítási katalógust ölel magába – erről és erre a legcsekélyebb utalás avagy magyarázat sem található.

Én is feltevésekre vagyok utalva. Mattis Teutsch János, bár verseket és művészetelméleti tanulmányt is írt, a jelek szerint inkább szófukar mint bőbeszédű ember volt. Veleszületett kifejezési eszközei inkább a festészet, grafika és szobrászat voltak. Jellemző módon műveinek az általunk ismert esetek túlnyomó többségében még csak címeket sem adott.

Valamelyest mélyebbre tekintve azonban szükségszerűen felmerül a kérdés, hogy mi is történt az 1920-as évek vége táján – meglepőnek tűnő személyes fordulatának idején – Németországban, akkori tevékenységének központjában?

Hitler és a nemzeti szocializmus formális és végleges hatalomra kerülése csupán 1933 elején következett be. Ennek azonban voltak nyilvánvaló előzményei és előjelei. Mattis Teutsch feltehetőleg legfontosabb németországi kapcsolata a zsidó származású Herwarth Walden akkor vezető berlini „Der Sturm“ Galériája volt, ahol több kiállításon szerepelt, egy ízben Franz Marc műveivel közösen. Ez már önmagában is sokat megértet és megmagyaráz hirtelennek tűnő negatív pálfordulásával kapcsolatban.

Mattis Teutsch tudomásunk szerint nem volt politikailag aktív, de kétségtelenül gondolkodó és kritikus, társadalmi kérdések iránt érdeklődő, érzékeny személy volt. Félárvaként jött a világra, évekig kétkezi munkából élt, s feltehetőleg inkább bal- mint jobboldali elveket és szimpátiákat hordozott. Művészi karrierjének elindítója és döntö jelentöőségű támogatója, Kassák Lajos, pedig köztudomásúan baloldali volt.

Művei alapján Mattis Teutsch János humanista, békés, harmonikus, és minden erőszakot és aggreszivitást elítélő ember volt. Ebből könnyen adódik a következtetés, hogy a Németországban folyamatosan tért hódító náci szellemet összeegyeztethetetlennek tartotta beállítottságával és felfogásával.

A dolog azonban koránt sem ilyen egyszerű. Hiszen a 20-as évek vége táján – feltehetőleg 1929-ben – nem csak visszavonult addigi aktív képzöművészeti tevékenységétől, hanem alkotói stílusa is gyökeresen megváltozott. Műveiből szinte egy csapásra és bármiféle átmenet nélkül eltűntek a korábban oly lenyügözö, érzelmekkel telített színes és poétikus formák.

Nem kell pszichológus annak felismeréséhez, hogy Mattis Teutsch János ezzel együtt szinte egy csapásra elvesztette a művészetébe és önmagába vetett hitét is, és egyben művészeti inspirációját. Egy pozitív beállítottságú energikus személy szinte egy csapásra kiábrándult, fáradt és energiátlan személlyé változott. A rendelkezésre álló rendkivül hézagos és gyér információk alapján az 1930-as évek elejétől az 1940-es évek közepéig szinte teljes alkotói szünet következett be. A második viláháború vége és az azt követő politikai változás a jelek szerint új reménységet ébresztett benne, és festői tevékenységének újra felvételére ösztönözte.

Akkor létrejött és korábbi alkotásai között azonban képtelenség hasonlatosságokat, stiláris avagy tematikai rokonságot felfedezni. Feltehetőleg tehát az 1940-es évek közepétől csak egy jobb avagy kézenfekvő alternatíva híján folytatta képzöművészeti tevékenységét – amely ekkortól a festészetre szorítkozott -, melyet személyes okoknak tulajdoníthatóan a jelek szerint nem volt képes véglegesen feladni.

Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mindez csak találgatás. De van-e a fenteknél jobb és kézenfekvőbb magyarázata azon radikális fordulatoknak, amelyek Mattis Teutsch János életében és művészetében először az 1920-as évek vége táján, majd az 1940-es évek közepén beállottak?

Az 1928-30 utáni hirtelen fordulat magyarázata akár az egészségi állapot esetleges kritikusra fordulása is lehetett volna. Ennek azonban ellentmond az, hogy ezek után, 1960-ban bekövetkezett haláláig még 32 évet élt és alkotott is, amit bizonyít a Banner Zoltán – először 1972-ben publikált – monográfiájában 1960-ra datált önarckép is.

Meggyőződésem szerint Mattis Teutsch János helyét az 1917 és 1927 között alkotott művei jelölik ki a világművészet csucsain. Későbbi munkái ezekhez képest és ebből a szempontból inkább irrelevánsnak tekinthetők. Alant bemutatom Mattis Teutsch János 1917 és 1927 közötti festői virágkorának néhány jellemző példáját, majd az 1945-töl egészen 1960-ig terjedő korszak néhány jellegzetes termékét is. Ebből bárki könnyen alkothat véleményt a két korszak műveinek tematikai és stiláris, valamint színvilág-, liraiság- és fantáziabeli különbözőségeiről. Nem utolsó sorban arról is, hogy az első korszak optimista alaphangulatának a későiben már nyoma sincsen. Feltűnik azonban, hogy a megöregedett festő gondolatvilágában – Almási Tibor « A másik Mattis Teutsch» cimü, 2001-ben publikált kötetének illusztrációi alapján – milyen jelentős szerepet játszott még a szexualitás.

Tekintettel az itt kérdéses demonstráció céljára, az itt alant példa gyanánt ábrázolt és az ezidáig közzétett irodalomban már szereplő festményekre vonatkozóan figyelmen kívül hagytam azok létrejöttének sorrendjét a kérdéses időszakon belül, valamint egymáshoz viszonyított méretarányos ábrázolásukat, mivel megítélésem szerint azok ebben az összefüggésben nem játszanak szerepet.

Éber Miklós / ebnic@sunrise.ch

                     Példák Mattis Teutsch János festészetének 1917 és 1927 közötti alkotásai közül

          Példák Mattis Teutsch János festészetének 1945 és 1960 közötti alkotásai közül. Olajtempera / vászon

                         Nö kék kereveten, 1946-47, 90 x 160 cm

A nö, 1947, 83 x 67 cm                            Konferencia, 1946, 80 x 60 cm

Zene, 1956, 126 x 80                 A mérnök, 1945, 145 x 81           Aratók, 1956, 145 x 90

Élet és halál, 1947, 80 x 95 cm

Karmester, 1957, 50 x 30 cm           Halál, 1959, 50 x 35 cm                   Önarckép, 1960, 50 x 35 cm

                                                                 Szász Madonna, 1959, 136 x 180 cm