Mattis Teutsch János számos tekintetben kivételes jelenség volt. Megemlítendő ezzel kapcsolatban képzőművészeti sokoldalúsága. Eredetileg szülővárosában, az erdélyi Brassóban (mely annak idején Magyarországhoz tartozott és csupán 1919-ben csatolták Romániához) az ottani ipariskolában fametszői, azaz faszobrászi kiképzést kapott. Később festőművész, grafikus, költő és esszéista is lett. 1901 és 1905 közötti budapesti és müncheni művészeti továbbképzését követően a művészeti tevékenységet valójában csupán 1917-ben, azaz már némileg előrehaladott korban, 33 évesen vette fel, amikor művei – festményei, grafikái és szobrai – 1917 októberében Kassák Lajos MA-című művészeti havilapjának újonnan megnyílt kiállítóhelységében bemutatásra kerültek. Ezen esemény kapcsán a MA egy linóleummetszet albumot is kiadott 100 számozott példányban, mely a művész metszeteinek 12 darabját tartalmazta. A MA-ban már azt megelőzőleg is közlésre került 9 linóleummetszetének és két vizfestményének a reprodukciója. Egy évvel később, 1918 novemberében, a második ottani Mattis Teutsch kiállításon 62 műve – 42 olajfestmény, 10 akvarell valamint 10 linóleummetszet – került bemutatásra, míg a folyóirat 4 újabb festményét közölte.

A MA 1919-es bécsi emigrációját megelőzőleg, azaz kevesebb mint ké tév során, a folyóiratban Mattis Teutsch Jánosnak 17 linóleummetszetét és 6 festményét közölték, amivel ő lett annak leggyakrabban bemutatott művésze. A MA bécsi emigrációját követőleg, 1919 júliusa és 1921 márciusa között újabb 3 linóleummetszete került – eredeti méretben – ábrázolásra.

Ezzel ez az addig gyakorlatilag ismeretlen és már nem is egészen fiatal művész egész sereg olyan ismert és elismert nevet megelőzött, mint Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Gulácsy Lajos, Kernstock Károly, Kmetty János, Nemes Lampérth József, Tihanyi Lajos, Uitz Béla és Vaszary János, akiknek a műveit szintén hozta a MA. Ez az ösztönös és biztos ízléssel szerkesztő és kiadó Kassák Lajos választása volt.

Mattis Teutsch János kb. 170 metszetből álló grafikai műve, amely 5 fametszet kivételével linóleummetszetekből áll és lényegileg 1915 és 1924 között, azaz kereken 10 év alatt jött létre, művészeti életművének jelentős része. Domináns témái – főképpen a korábbi évek során és néhány bibliai téma mellett – fák és emberek voltak. A későbbi – 1920 utáni –műveket az absztrakcióra hajló tendencia jellemzi.

A metszeteket Almási Tibor részletesen feldolgozta Mattis Teutsch a Grafikus című munkájában. A 153 oldalas nagyméretű könyv 2003-ban a győri Régió Art Kiadó gondozásában jelent meg. Úgy gondolom azonban, hogy egy rövidebb terjedelmű, német és angol nyelven is elérhető tanulmány, amely csak a lényegre szorítkozik, hasznos sőt szükséges lenne.

Mattis Teutsch linóleummetszeteinek sajátossága mindenekelőtt grafikai nyelvezetének könnyű megérthetőségében rejlik, valamint abban, hogy a művész rendkívül takarékos módon képes a témáit bemutatni.

A legegyértelműbben ez a bibliai témák esetében mutatkozik meg. Ennek oka talán az, hogy ezek esetében az ábrázolt esemény, azaz a képek mondanivalója már közismert. Lássuk tehát először ezeket. A művek témája címek hiányában is azonnal nyilvánvaló. Ennek ellenére, az irodalomban zavar uralkodik. Még Almási művében is, amelyben számos metszetnek ahhoz illő és azt megmagyarázó címeket kölcsönzött, máshol viszont a semmitmondó Kompozíció szerepel.

Egy festmény vagy metszet mondanivalójának megértése növeli annak élvezetét. S ehhez a cím is jelentős mértékben hozzájárulhat. Egy így megértett kép sokkal hosszabban megmarad az emlékezetben is, és nagyobb becsben részesül.

 

                                     

1.          ábra: Jézus születése, 1916 – 165 x 158 mm                 2. ábra: Golgota, 1916 – 140 x 162 mm

                                                       

                        3. ábra: Az elveszett fiú, 1916, 157 x 160            4. ábra: Jónás a viharban, 1916, 145 x 157 mm

Valóban egyedülálló és csodálatra méltó az, ahogyan Mattis Teutsch János képes volt arra, hogy 25-nél nem több vonással ábrázoljon sokrétű eseményeket több résztvevővel, mint például a fent bemutatott esetekben, ráadásul könnyen érthetően és hatékonyan, magas művészi szinten.

Az 1. ábrán az újszülött, szalmán nyugvó Jézus gyermek és a feléje hajló anya, valamint felettük védelmező pozícióban, Mária férje, József láthatóak. Tovább felül, tölük jobbra, bizonyára Márta, Mária anyja áll, és a kép baloldalán egy hosszú fülű szamárfej emlékeztet arra, hogy istállóbeli jelenet szemtanúi vagyunk.

A 2. ábrán, középen, Isten keresztre feszített fia, tőle jobbra a fájdalmában földre roskadt anya van. Baloldalt Jézus tanítványainak csoportja látható.

A 3. ábra a bűnbánó tékozló fiú hazatérését ábrázolja, akinek földön térdeplő és bocsánatot kérő alakját apja magához emeli fel.

A 4. ábrán az ugyancsak bűnbánó Jónás próféta látható, amint a reá kirótt prófétai küldetés elől menekültében elszenvedi a tengeri vihar formájában reá szakadó isteni leckét.

Az eddig uralkodó helyzetre jellemzőek azok a címek amelyeket a bemutatott metszetek Almási könyvében kaptak. Az 1. ábra címe ott egyszerüen Kompozíció. A 2. és ugyancsak vitathatatlan témájú ábra címe Golgota, de a 3.-é Fa tájban, a 4.-é pedig Ifjúság és öregség.

Kezdetben – 1915-16-ban – a linóleummetszetek témái csaknem kizárólag fák és tájak voltak. Csak ritkán jelent meg egy-egy emberi alak, mint az itt alant reprodukált metszeteken.

 

                                                

                     5. ábra: Táj, 1916, 230 x 170       6. ábra: Fa, 1916, 230 x 170       7. ábra: Áhítat, 1916, 110 x 121

 

1916 vége felé azonban létrejöttek metszetek a fent bemutatott szimbolikus bibliai témákkal is, valamint tájképek antropomorf faalakokkal. Az alant ábrázolt jelenet – mely két némileg egymástól különböző változatban látható – első pillantásra nem egészen könnyen értelmezhető. Jobbra két egymással ölelkezni tűnő (fa)-alak látható, baloldalt pedig egy felemelt karú alak, amely a jobboldalon ábrázolt jelenet tükrében inkább lelkesedést mint felháborodást fejez ki. A kép közepén – a kérdéses jelenet hátterében -, annak két feltehetőleg fiatalkorú szemlélője látható, akik balra hajló tartása leginkább szintén a lelkesedéstől felemelt karokra tűnik utalni.

 

                                                                      

                                           8.& 9. Tájképek antropomorf faalakokkal, 1916, 165 x 165, & 114 x 111 mm

 

E két metszetet ismét döntő bizonyítékoknak látom Mattis Teutsch János egyedülállónak minősíthető képességére, amivel bonyolult helyzeteket szerény eszközökkel, közérthetően képes volt bemutatni. Hogyan magyarázható, hogy mindez immár egy évszázada lényegében megértetlen és felismeretlen maradt? Almási idézett könyvében e két metszet is csupán Nő és férfi címen szerepelnek.

A két következő metszet is emberi találkozásokat látszik – ha nem is könnyen de kétségtelenül felismerhetően – szimbolizálni. Almási könyvében Együtt illetve Összefonódás címeken szerepelnek, ami egyértelmű utalás antropomorf jellegükre. Tekintettel arra, hogy e címek nem a képek alkotójától származnak, bátorkodtam saját magam adta címekkel bemutatni őket.

 

                              

                        10.Szerelmesek, 1916, 141 x 162 mm                      11. Udvarlás, 1916, 125 x 155 mm

 

A 10. ábra esetében világosan felismerhető a jobboldalt ábrázolt magasabb alak, a hímnemű, és a képközépen kiterjesztett karokkal és lábakkal ábrázolt nőnemű szereplő. Az utóbbi testtartása a közeledést igenlő és bátorító jelzésként értelmezhető.

A 11. képen a fejeikkel és felsőtesteikkel ábrázolt alakok csupán erősen torzított karjeleik alapán – amely a baloldalt ábrázolt alak esetében közeledési kísérlet, a jobboldalt ábrázolt esetében pedig fogadási készség – azonosíthatóak nemük szerint. A takarékos eszközök révén elért harmónia és lekerekítettség a rendkívül képzeletgazdag ábrázolást csodálatra méltóvá teszik.

Ezen alkotókorszak jellemzésének lezárásaként a 12. ábrán reprodukált metszet tűnik a takarékossággal párosult kifejezési erőre vonatkozóan feltétlenül figyelemre, sőt csodálatra méltónak. A mű ezúttal is udvarlási jelenetet ábrázol., de értelmezhető – mint Almási könyvében -, táncjelenetként is. A tulajdonképpeni jelenetábrázolás 10 vonalra korlátozódik, és mindent összevéve sem több 15-nél többre. Hogyan maradhatott ez egy évszázada figyelmen kivül, dacára annak, hogy a metszet példányai két világrangú intézmény – a bécsi Albertina, valamint a Los Angeles County Museum of Art – gyűjteményeiben is szerepelnek? Túltelítettség? Vakság? Avagy esetleg csupán előítélet?

 

                                                                          

                                                                                      12. Tánc, 1916, 143 x 141 mm

1917 elején a linóleummetszeteknél tematikai és stilisztikai tekintetben is nagyon lényeges változás következett be. Arról, hogy ezt mi váltotta ki, nincsen tudomásunk. Amig a 13. ábraként reprodukált metszet még nyilvánvalóan antropomorf jellegű, a 14.-től a 18.-ig terjedőkön csupán természetre emlékeztető vonások láthatók. Létrejöttük sorrendjére csak közvetve, a stlisztikai kritériumok alapján tudunk következtetni.

 

                 

       14. Fák, 1917, 90 x 85 mm  15. Atropomorf fapár,1917, 185 x 110 mm  16. Fák, 1917, 140 x 116 mm

 

                           

     17.Kompozíció, 1917, 250×350 mm  18.Kompozíció, 1917, 61×100 mm 19.Kompozíció, 1917, 40×70 mm

1918-tól ismét változás történt, és az emberábrázolások váltak uralkodó témává. Pár- és családábrázolások számos változatban, sőt, emberek munka közben történő bemutatása. Ez a tendencia egészen 1920-ig látszik tartani, és az alant lévő példákkal dokumentálható.

 

                                                             

                                 20. Csábíási jelenet, 1918, 114 x 142 mm     21. A megcsalt asszony, 1918, 175 x 208 mm

 

A jelenetábrázolások Mattis Teutsch János linóleummetszetein közérthetőek és nem szorulnak magyarázatra. Tökéletesen uralta egy szituáció képnyelven való világos és egyértelmű kifejezésre juttatásának képességét. Ennek ellenére nem felesleges, hogy az ábrázolt jeleneteket legalábbis rövid magyarázat jellegű kommentárok kísérjék. A 20. ábra csábítási jelenetének esetében az azon ábrázolt fekete alak minden bizonnyal az alvilág urát és a csábítás láthatatlan rendezőjét hivatott megjeleníteni. A jelenetábrázolás a 21. ábra magába roskadt feleségének esetében, aki az ablakból szemtanúja férje hűtlenségének, ugyancsak egészen egyértelmű és nem szorul további magyarázatra.

Az alant reprodukált metszeten két férfi és egy ifjú szénásszekeret raknak, s a mű egyben Mattis Teutsch János sokoldalú érdeklődését is bizonyítja.

 

                                                                     

                                                                       22. ábra: Szénásszekér megrakása, 1918, 200 x 204 mm

 

A család és emberábrázolás iránti érdeklődést mutatják a következő képek is. Az alant bemutatott két metszet esetében azok szögletes vonalvezetése is feltűnő a korábbiakhoz viszonyítva, és Mattis Teutsch János sokoldalúságát mutatja.

 

                

                                               23. Csábítás, 1919, 220 x 155 mm           24. A fehér ember, 1919, 230 x 161 mm

                     

              25. Szerelmespár, 1919, 200×245    26. Család, 1919, 200×240     27. Szerelmespár, 1919, 185×210

 

                                                                          

                                                                       28. Búcsú, 1919, 180 x 174 mm

1920-21 után a téma és stílus a linóleummetszetek esetében ismét radikális változást mutatnak az absztrakció irányába, amely 1923-24-ig tartott.

 

                                                                                           Három kompozíció 1920-21-ből

 

29. 145 x 145 mm                                     30. 170 x 230 mm                                     31. 45 x 80 mm

 

                                                                                            Három fametszet 1922-23-ból

 

                       

32. Kompozíció, 165 x 150 mm            33. Kompozíció, 155 x 208 mm    34. Kék lovas, 170 x 104

Az erre következö utolsó stílusváltás a metszetek esetében a konstruktivizmus irányába kb. 1924-töl 1927-ig tartott, majd Mattis Teutsch János – elsősorban egészségügyi problémák miatt – röviddel 40. életéve után felhagyott a metszői tevékenységgel.

 

                                                                                   Három 1923 – 24 körüli linóleummetszet

 

                   

    35. Nő pamlagon, 1923, 130x153mm  36. Pár ágyban, 1924, 151×150 mm 37. Komp.1923, 175×145 mm

 

                     

38. Csók, 1924, 190 x 70 mm    39. Pár, 1924, 190 x 85 mm     40. Ülő női akt, 1924, 188 x 113 mm

 

                                                  

                                              41. Munkások, 1924-25, 165 x 120 mm

A fent reprodukált választék Mattis Teutsch János 1917 és 27 közötti, azaz kb. 10 évre terjedő grafikai munkásságának – egész ismert grafikai életműnek – kereken egynegyede. Feltűnő a témaválasztás és a stílusok sokoldalúsága, mely a tájaktól és fáktól az emberi viszonyokon keresztül egészen a bibliai témákig terjed, másrészt a realisztikustól a konstruktív, szimbolisztikus és absztrakt stílusig. A közös nevező mindamellett a kifejezés érthetősége és takarékossága, a szinte páratlan ötletgazdagság és a harmónia.

02.03. 2018. Éber Miklós