paper writing software online writing course write essay for you homeworkhelp.com urgent essay help

Switch Language

Éber Miklós: Mattis Teutsch János „Lélekvirágai“

Mattis Teutsch János Lélekvirágok-című képei 36 x 29 cm méretű, térbeni struktúrával rendelkező kartonlapokra készült olajfestmények, amelyek monokróm, körös körül lapszélig terjedő – piros, kék, zöld, sárga avagy színtelen – hátterek előtt florális jellegű képzeletbeli motívumokat ábrázolnak expresszionista stílusban, olykor geometriai elemek, többnyire átlók, kíséretében.

Az 1921 és 1923 között megalkotott festménysorozatnak kb. 20 vitathatalan példánya ismert, s ezek az ő stílusbeli és művészeti fejlődésének, valamint a modern festészetnek is kimagasló csúcsai.

E festményekkel kapcsolatban Banner Zoltán első, 1970-ben – azaz a festő halálát 10 évvel követően – megjelent román nyelvű monográfiája óta közismert a Lélekvirágok illetve Lélekvirágok cím. Banner Zoltán könyvéhez a család brassói lakhelyén végzett kutatásokat, s számos információja Mattis Teutsch János akkor még élő fiától, Jánostól származott. A Lélekvirágok megnevezés ismert és elfogadott kellett, hogy legyen. Eddig azonban senki sem definálta akár csak megközelítő pontossággal a sorozatot, és az irodalomban e tekintetben összevisszaság uralkodik. Kérdéses, bár már nem kideríthető, hogy ez a zavar Mattis Teutsch János fia és az első két monográfia szerzői közötti esetleges félreértésnek, avagy a már eleve hiányzó definíciónak tulajdonítható-e? Az alábbiakban amellett érvelek, hogy a névadás a festőre vezethető vissza, s az elnevezés e festmények lényegbevágó jellemzőinek – spirituális és florális jellegüknek – találó és egyben tömör kifejezője.

Mattis Teutsch 1917 és 1923 között részben időbeni sorrendben, de részben egymással egyidejűleg is, legalább öt, egymástól stilisztikai és technikai – méret és alapanyag, azaz karton avagy vászon – tekintetben világosan megkülönböztethető kisebb-nagyobb festménysorozatot alkotott. Az egyik a korábban – kb. 1919 és 1921 között – létrejött Érzetek, a másik az 1921 és 1923 között festett Lélekvirágok. Az Érzetek esetében történetileg visszakövethető és vitathatatlan a megalkotójuktól nyert cím, és legfeljebb az oda tartozó művek tekintetében lehetnek nézeteltérések. A Lélekvirágok esetében viszont a helyzet, a csak jóval a képek létrejöttét követő névadásra való tekintettel – különösképpen a 21. század eleje óta -, erősen vitatottá vált. Az utókor gyakran a semmitmondó Kompozíció címmel ruházta fel a műveket.

„Nomen est omen“, azaz szabadon fordítva: „A név a sors kulcsa“. Érdemes Almási Tibor „ A másik Mattis Teutsch“ cimű, a győri Régió Art kiadónál 2001-ben publikált kötetéből a szerző erre vonatkozó érveléseit idézni: „Anélkül, hogy túlzott fontosságot tulajdonítanánk a címadás kérdésének, az igazsághoz mégis hozzátartozik az, hogy a Mattis Teutsch életében napvilágot látott kritikai írásokban, több vele készült riportban, korabeli katalógusban az ominózus művek Lelki virág, Lélekvirág alakban történő emlegetése, megnevezése soha és semmiféle összefüggésben nem jelenik meg. … Az unokának, Waldemar Mattis Teutschnak, dedikált albumba – a többi mű mellett – végül 20 darab 1920 és 1923 közötti festmény került be. A mappa címének alapján a művész esetleg ezeket illethette Lelkivirágok megnevezéssel.“

Almási Tibor ezzel arra a vitathatalan eseményre utal, hogy Mattis Teutsch János 1950-ben, újszülött unokájának, Waldemárnak, egy Lelkivirágok címmel ellátott, művekkel teli mappát ajándékozott.

Szabó Júlia feljegyzései szerint, aki a Corvina Kiadó által 1983-ban publikált Mattis Teutsch monográfiájához Brassóban, a család lakhelyén is kutatásokat végzett, az időközben rejtélyes módon eltűnt mappa az 1970 -es évek vége táján még meg volt a család tulajdonában. Szerencsére, avagy vigaszként, legalább a dedikációt ismerjük:

Fejlődj,

légy a kifinomult lelki és

cselekvő világ virága!

Belső tartalom

határozza a külső értéket.

Ez legyen utad,

ez legyen életed! 

Brassó, 1950. V. 20.

Nagyapa

 

Mindebből arra lehet következtetni, hogy a „lelki…virág“ eredetileg magától Mattis Teutsch Jánostól származik. S persze egy művésznek elvitathatalan joga, hogy műveinek létrejöttükkor címeket adjon, s azt később is megtehesse. A fentiek alapján dokumentáltnak tekinthető, hogy Mattis Teutsch János 1950-ben a jelek szerint mindaddig lényegében névtelen – azaz Kompozíció címet viselő – festménysorozatának nevet, illetve címet adott. Az, hogy ez nyilvánosságra hozatal mellett történt-e, avagy csupán szűk keretek között, de mégis bizonyíthatóan és írásos formában, nem bír jelentőséggel. A fenti érvelés alapján bízom abban, hogy a kérdés, illetve vita lezártnak tekinthető.

                                                                           F91NE

                                                                        Mattis Teutsch János : Piros Lélekvirágok, 1921-1922,

                                                                      Olaj / Karton, 36 x 29 cm

További közismert latin mondás: „Qui bene distinguit bene docet“, vagyis, az eredményes magyarázatnak a helyes megkülönböztetés a feltétele. Mattis Teusch János festményeinek esetében azonban ez eddig elmaradt. Elöljáróban ehhez hozzátehetjük, hogy e zseniális absztrakt festmények esetében a hozzájuk illő címek nélkül a megértés, és széleskörű nemzetközi nagyrabecsülés sem volt elvárható.

Az 1919 és 1923 között létrejött festménysorozatok egy-egy darabjának hátoldalán a Kompozíció szerepel, a festő kézírásával. Másrészt, az Érzetek példányai az 1920-as évek eleje táján több kiállításon is ezen a néven szerepeltek.

Kassák Lajos – Mattis Teutsch János felfedezője a MA-ban reprodukált, és az általa két tárlaton is bemutatott műveket – festményeket, metszeteket, rajzokat és szobrokat – csak ilyen általános megjelölésekkel szerepeltette, vagyis ez a gyakorlat ott és akkor nyilván irányelv volt. Érdekes lenne kikutatni, hogy ez a tendencia mennyire volt elterjedt, mivel indokolták, és mikor és minek tulajdoníthatóan ért véget?

Mielőtt írásom tulajdonképpeni tárgyára, a Lélekvirágok definíciójára és elemzésére térnék, indokoltnak tartom a jelenlegi helyzetet és történetét bemutatni. Mindkettőnek forrása az elmúlt közel fél évszázad során közzétett tekintélyes terjedelmű Mattis Teutsch-irodalom. A képet, amely abból kirajzolódik, az összevisszaság uralja.

Banner Zoltán elsőként 1970-ben a bukaresti MERIDIANE Kiadónál román nyelven és azt követően 1972-ben, a Kriterion Kiadónál magyar nyelven közzétett monográfiájában – melyet 1974-ben egy azonos tartalmú német nyelvű verzió követett – a közölt 37 festmény közül 12-t Lelkivirágokként nevezett meg. Ez azonban azok közül mindössze kettőre illik rá.

Sorrendben a következő könyv Szabó Júlia 1983-ban a budapesti Corvina Kiadónál közétett Máttis Teutsch monográfiája volt. Az abban ábrázolt 45 festmény közül 10 viseli a Lélekvirágok címet, miközben ez ott is csak kettőnél indokolt. Két másik kép viszont, amelyekre a cím illene, csupán Kompozicíóként szerepel.

A következő, 1998-ban publikált monográfiában Majoros Valéria 31 festmény közül kettőnek adta a Lelki virág címet, s mindkettőnek jogosan! Ennek alapján feltehető és elvárható lett volna, hogy azt követően minden cím-megjelölés helyesen történjen. A helyzet azonban rosszabbra fordult.

A következő publikációk a 2001-ben először a Magyar Nemzeti Galériában, majd a müncheni Haus der Kunst-ban bemutott reprezentatív Mattis Teutsch és a Der Blaue Reiter címen bemutatott anyag terjedelmes – magyar- illetve német nyelvű – katalógusai voltak. Azokban mind a 20 lélekvirágnak tekinthető festmény Kompozicíó megjelöléssel szerepel. Ez nem tévedés vagy hiba következménye. Jurecskó Lászlónak – aki a 2001-es kiállítások szervezőihez tartozott – 2015-ben a Magyar Nemzeti Galériával közösen publikált Mattis Teutsch-kötetében 6 festmény, amelyek pedig megfelelnek a Lélekvirágok definicíójának, Kompozíció címet viselnek. Ez nem téves, hiszen e festmények valóban kompozíciók. De valami módon lekicsinylése a festőnek és műveinek, és e művek előtörténetét is figyelmen kívül hagyja. E gyakorlat nem segíti Mattis Teutsch János művészetének már régóta indokolt nemzetközi elismertetését.

Az alaposan és gondosan dolgozó és kutató művészettörténész, Almási Tibor, A másik Mattis Teutsch című könyvében ezen kérdéscsoportra vonatkozólag is állást foglalt. Elsőként, a Lélekvirágok-sorozatot megelőző, 1919-21-ben létrejött Érzetek című sorozattal foglalkozik. A címet tartalmilag helytállónak ítéli, és referenciával szolgál még arra vonatkozólag is, hogy e festmények ilyen címen különböző budapesti és bécsi kiállításokon is szerepeltek és kritikai elismerésben részesültek. Almási dokumentál tehát egy precedenst, amelynek értelmében Mattis Teutsch János egy festménysorozatának képei a tőle kapott címen kerültek bemutatásra és váltak ismertté. Ez egyébként mutatja, hogy a MA egyéni címtelenségre vonatkozó irányelve feltehetőleg csupán elszigetelt jelenség volt és kivételnek tekinthető. Ebből kifolyólag azonban egyértelműen indokolatlan, és nem csak téves, hanem egyenesen hibás is, ha a Magyar Nemzeti Galéria és a Haus der Kunst München 2001-es kiállítási katalógusaiban, valamint Jurecskó László említett 2015-es monográfiájában az Érzetek (amelyek, teljességi igény nélkül pl. az MNG katalógus F 47, 48, 49, 51, 55, 56, 57, 65, 67, 69, 71, 72, 74, 75, 76 valamint Jurecskó könyvének 23, 24, 25, és 27 számú ábráin láthatók) és a  Lélekvirágok is a semmitmondó és közhelyes Kompozíció címeken szerepelnek!

A Lélekvirágokkal kapcsolatban Almási Tibor azzal érvel, hogy azok az 1920-as évek során több kiállításon is a Mattis Teutschtól kapott Kompozíció címen lettek bemutatva, esetleg egy szám vagy kiegészítő színjelzés kíséretében. Arról, hogy emögött – a fentiek alapján – Kassák Lajos erre vonatkozó befolyása gyanítható, említést sem tesz.

Almási megemlíti, hogy a Lélekvirágok cím illetve fogalom 1950-ben, az újszülött unokának ajándékozott mappával összefüggésben keletkezett. Annak további alkalmazása ellen azonban úgy érvel, hogy az elnevezés sem a Mattis Teutsch János élete során közzétett írásokban, sem Lukász Irén művészettörténész 1969-ben született részletes tanulmányában nem fordul elő, valamint, hogy abban e képekről csak „ melodikus és szimfónikus kompozíciók“  megjelöléssel esik szó. Ezek az érvek a Lélekivirágok címadás ellen azonban egyrészt inkonzekvensek, másrészt messze túllőnek a célon, és indokolhatatlan következtetésekhez vezet.

Almási Tibor ebben az összefüggésben idézi a műkritikus Hevesy Ivánt, aki szerint „az abszolút kép (más szóval a „Lelkivirág“ festmény) olyan független és szuverén, önmagában élő és ható alkotás lett, mint egy abszolút felfogású zenemű, vagy egy komplikált ornamens“. Joggal felvethető tehát, hogy illő- és méltó-e egy semmitmondó cím használata, ha alternatívaként egy kifogásolhatatlan eredetiségű kiváló cím áll rendelkezésre ?

Bizonyítható tehát, hogy a Lélekvirágok és az Érzetek is Mattis Teutsch Jánostól származik, és az illető festménysorozatok darabjait később szándékosan vagy tudatlanságból kifolyólag, ami az eredmény szempontjából lényegtelen, semmitmondó címek alatt mutatták be. Pedig semmiféle érvényes érv sincs az ellen, hogy ezek a művek egyedi és összetéveszthetelen Érzetek illetve Lélekvirágok  címeikkel szerepeljenek

Az, hogy ami erre vonatkozólag az elmúlt csaknem húsz esztendö során megtörtént és meg nem történtté már nem tehető, milyen mértékben volt káros Mattis Teutsch János művészetének nemzetközi ismertté tétele és elismerése szempontjából, aligha kvantifikálható, de minőségi tekintetben és kihatási szempontból minden kétségen felüláll.

Ez az egész történet felkeltheti az inga analógiájának gondolatát. Az ingáét, mely erő hatására egyensúlyi, nyugalmi helyzetétől mindkét irányban azonos mértékben távolodik el. A Lélekvirágok esetében a kezdeti túlzott mértékű használatot a tabusítás váltotta fel.

                                                                      C:\Users\miki\Desktop\blue.jpg

                                                                      Mattis Teutsch János : Kék Lélekvirágok, 1921-1922

A fenti megállapítások célja természetesen nem az eddig publikált irodalom szerzőinek kritikája, hanem az immár nyilvánvalóvá vált komoly hiányosságok és ellenmondások szükséges és elkerülhetelen felmérése és diagnózisa. Céljuk azok helyesbítésén túlmenően abban is áll, hogy tanulságként szolgáljanak a tekintetben, hogy helyes művészettörténeti felismerések létrejötte olykor milyen nehéz és időt rabló.

*

Mattis Teutsch Jánosnak azon festményeire, amelyekre   Lélekvirágok címet viselő illusztrácíók formájában Szabó Júlia 1983-ban a Corvina kiadónál megjelent monográfiájában figyeltem fel, és amelyek bennem azonnal mély és maradandó benyomást hagytak hátra, ezen cím nagyon találó.

A kérdéses olajfestmények, képzeletbeli, színes, expresszionisztikus stílusú, 36 x 29 cm méretű, strukturált felületű kartonlapokon ábrázolt kompozícióikkal – piros, kék, zöld, sárga, avagy kivételesen színtelen, hátterek előtereiben – az érzékeny és fogékony szemlélőben poétikus és florális benyomást keltenek.

Az eddigi hat Mattis Teutsch monográfiából és számos kiállítási katalógusból e festmények 20 különböző változata ismeretes. A be – illetve be nem – sorolás a dolog természeténél fogva még az itt fent megfogalmazott precíz definíció dacára is aligha lehet mentes némi szubjektivitástól. Az, hogy 1921 és 1923 között – azaz immár csaknem száz esztendeje – milyen számban jöttek létre, utólag aligha megállapítható. Feltehetőleg a jelenleg ismertnél lényegesen nagyobban.

Technikai szempontból a kérdéses Lélekvirágok közös jellemzője, hogy strukturált, szabályosan elosztott, egymáshoz közel fekvő kis kiemelkedéseket mutató kartonlapokra készültek. Nem tudjuk, hogy Mattis Teutsch ezeket a kartonlapokat, amelyeket több éven keresztül rendszeresen és igen tekintélyes számban nem csupán a Lélekvirágokhoz alkalmazott, vajon készen vásárolta, vagy saját maga állította elő (amihez kiképzett fametszőként jó feltételei lettek volna). Megállapítható azonban, hogy az általa használt kartonlapok struktúrája az azokra festett képeknek, a sima kartonlapokra avagy vászonra festett példányokhoz képest egészen egyéni és élénk hatást, valamint sajátos, alig össze-hasonlítható fénytörési jelleget kölcsönöz, és a sima kartonokénál differenciáltabb optikai-vizuális hatásokat képes létrehozni. Mattis Teutsch aligha alkalmazta volna azokat több éven keresztül és kiterjedt mértékben anélkül, hogy meggyőződött volna egyértelmű előnyeikről.

Művészeti szempontból további lényeges közös jellemző, hogy élénk színvilágukon felül valamennyien a színárnyalatok, árnyékolások és enyhe színváltozatok dacára is egyszínűen ható, és a festményt uraló domináns, lapszélekig kiterjedő piros, kék, zöld, sárga, avagy színtelen háttérrel rendelkeznek. Ennek tulajdonítható az ábrázolt florális struktúrák minden esetben nagyon jellegzetes alaphangulata. Azok ugyanis ennek révén egyfajta távoli rokonságra, avagy hasonlatosságra tesznek szert a zenei kompozíciók hangnemeivel. Ez korszakalkotó újítás, még akkor is, ha a szakértők és a nagyközönség részéről felismeretlen és megértetlen maradt.

Figyelemre méltó, hogy Mattis Teutsch e festmények monokróm illetőleg monokrómnak ható háttereihez mindig az alapszínek egyikét alkalmazta. Mindössze három színtelen hátterű képet ismerünk, melyeknek színvilága a monokróm háttérhez hasonlítva gazdagabb és úgy is mondhatni tarkább, de megítélésem szerint azok mégis minden egyéb tekintetben ezen művek közé sorolhatók.

További közös nevező e művek expresszionista stílusa. Félig „virágok“, félig az anyagtalan és láthatatlan „lélek“ tükröződései. Mintha a festő képzeletében megszületett virágok lennének. Ez mindmáig páratlan jelenség a festészet történetében, és egymagában is megérdemeltté teszi festőjük helyét a képzőművészet Olimpuszának csúcsain.

Mattis Teutsch János egyéb általunk ismert és azonos strukturájú, 36 x 29 valamint 35 x 25 centiméteres strukturált kartonlapokra készített olajfestményei és részben színtén florális benyomásokat keltő absztrakt-expressionisztikus stílusú olajfestményei, a Lélekvirágok idő- és stílusbeli előfutárai. A Lélekvirágokkal szembeni fő különbségük az, hogy egyrészt a rajtuk ábrázolt többszínű színes strukturák egészen a lapszélekig terjednek, másrészt pedig, hogy nem rendelkeznek egységes alapszínekkel, és ennélfogva nem hatnak monokrómként. Kompozícióik nézőikben nem keltenek fel egységes, zárt benyomást. S sohasem tartalmaznak geometrikus elemeket, mint például átlósan húzott egyenes vonalakat. Legjelentősebb képviselői az Érzetek címen ismert, 1919-20 táján létrejött festménysorozat képei, amelyek egy további tanulmányom tárgyát képezik.

Az Érzetek feltehetőleg késői, 1920-21-re datálható képviselői – mondhatni utófutárai – azok, amelyeken stilizált emberi alakok is megjelennek, egyébként nem tágyiasítható struktúrákkal kombinálva, azokba quasi beágyazva, egy arra irányuló utolsó fokozási kísérlet bizonyságaiként. Mindebből folytonos stílusbeli fejlődés vonalai rajzolódnak ki.

A Lélekvirágok kerek öt évesre tehető, kb. 1919 és 1923 közötti, rohamos fejlődés minden valószínűség szerint tovább már nem fokozható csúcsát képviselik. Megítélésem szerint azon – az azóta eltelt immár kerek évszázad során – a következőkben sem maga, sem bárki más nem volt képes túllépni. Részben ebben a tényállásban, valamint művei megértésének és kellő méltatásának teljes mértékű elmaradásában – amely mellesleg mindmáig fennáll – vélem Mattis Teutsch János 1928 utáni rezignációjának okát felismerni. Egyértelműen erre utal 1960. március 17-i halálát közvetlenül megelőzően tett nyilatkozata, miszerint « most majd alszik 100-150 évig és hogyha akkor majd megértik művészetét, újból itt lesz közöttünk »

Más szavakkal kifejezve, a jelek aligha félreérthető tanúsága szerint Mattis Teutsch János életének második felében azért bűnhődött, mert korának messze elébe vágott, és ennek folytán szinte elkerülhetetlenül csak meg nem értésre talált. Vagy egy képi hasonlattal élve, megemelte egy függöny szegélyét, amely mögé nem lett volna megengedett bepillantania.

Számomra mélységesen aggasztónak tűnik, hogy a Lélekvirágok létrejötte óta eltelt csaknem kerek évszázad alatt a fogadtatás hiányait nem sikerült oorvosolni. Lehetséges, hogy éppen reám, egy teljesen kivülállóra várna e tekintetben a felismerő – avagy esetleg csupán a pusztában kiáltó próféta – szerepe?

                                                                   C:\Users\miki\Desktop\green.jpg

                                                                   Mattis Teutsch János : Zöld Lélekvirágok, 1921-1922

A kérdéses festmények fent ecsetelt történetével összhangban ezidáig azok viszonylag széles ismertsége dacára sem rendelkeztünk a rájuk vonatkozóan magától a festőtől, vagy mástól származó definícióval. Sürgősnek tartom, hogy a hiányt egyszer és mindenkorra egyértelmű és világos definícióval felszámoljuk.

Mattis Teutsch János Lélekvirág-képei 36 x 29 cm-es, térbeni strukturával rendelkező kartonlapokra készült olajfestmények, amelyek monokróm jellegű, mindenütt egészen a lapszélekig terjedő – piros, kék, zöld, sárga avagy színtelen – hátterek előtt expresszionisztikus, többszínű, florális hangulatú, képzeletbeli motívumokat ábrázolnak, olykor geometriai elemekkel – többnyire átlókkal – kombinálva.

A definició konkrét egyedi megítélések céljából az alább felsorolt hét, könnyen egyeztethető pontra bontható fel:

1. Olajfestmény

2. Struktúrált felületű kartonlap

3. 36 x 29 cm-es méret

4. Lapszélekig terjedő, piros, kék, zöld, sárga avagy színtelen monokróm háttér

5. Expresszionista stílus

6. Florális jelleg

7. Képzeletbeli motívumok

E definíció precízen meghatározza azt, hogy mely festmények sorolhatóak a Lélekvirágok közé, és melyek nem. A besorolás egyes konkrét esetekben – amikor a felsorolt 7 követelmény valamelyikére, például gyakorta a florális jellegre vonatkozólag a megítélés kétséges – szubjektív jelleget ölt. Ugyancsak kérdés, hogy stilizált emberi figurák jelenléte, egyébként messzemenően egymáshoz rokon jellegű festményeken, elfogadható-e a Lélekvirágokhoz való besorolás szempontjából? Vagyis, nem csupán a felsorolt követelmények megléte, hanem azok túlteljesítése is szerepet játszik, és megítélést követel. Avagy, egy technikainak ható – például mikroszkópszerű – alakzat egy egyébként Lélekvirágnak minősíthető festmény előterében annak besorolása mellett vagy inkább ellene értelmezendő-e ? (Ennek érthetővé tétele és konkretizálása érdekében ezen írás függelékében, kommentált példák gyanánt olyan festmények reprodukciói is szerepelnek, amelyek szigorú megítélésem szerint, közeli rokonságuk dacára sem sorolhatóak a Lélekvirágok közé.)

Mattis Teutsch Jánosnak megvolt az a számos erre vonatkozó példa alapján jól ismert és dokumentált hajlama illetve szokása, hogy egyes festményeit különböző méretekben realizálja. A Lélekvirágok gyanánt definiált festménysorozat esetében erre vonatkozó példa ezidáig még nem vált ismeretessé. Ezzel szemben az Érzetek és azt megelőzően létrejött festménysorozat esetében számos erre vonatkozó példa ismeretes.

Azon festmények amelyekre a Lélekvirágok megnevezés jogosan illik, abban különböznek a többiektől, amelyek részint szintén florális jellegekkel rendelkeznek, hogy mintegy képzeletbeli, szabadon fekvő virágcsokrok gyanánt vagy akár virágcserepekként hatnak és minden esetben monokróm háttérrel bírnak. Vagyis a monokróm lapszélek révén a környezetük irányában egyfajta individualitás, elhatárolás mutatkozik. A Lélekvirágok átlagosnál kíváncsibb nézője azon is hajlamos eltöprengeni, vajon Mattis Teutsch János elsőként ezen képek monokróm hátterét festette-e meg és virágcsokor-jellegű motívumaikat csak később, avagy inkább fordított sorrendben ?

A meggyőző válasz az, hogy előbb született a florális fantáziamotívum – a festmény főszereplője -, és ezt követte a monokróm háttér. Úgy, ahogy nem egy már meglévő kerethez szokás képet festeni, hanem egy már meglévő festményhez ahhoz illő keretet kikeresni. Ahogy azonban egy adott festmény keretezésének több variációja lehetséges, úgy egy adott florális fantáziamotívum is elképzelhető különböző színű monokróm hátterekkel.

Egy analóg hasonlat értelmében egy zenei motívum kifejezésre juttatása alapvetően nyilván különböző hangnemekben (avagy hangszerelésben és tempó-előírással) is többé-kevésbé egyenrangúan lehetséges.

Lélekvirágok háttereihez alkalmazott négy alapszín – a kevés számú színtelen alapúaktól eltekintve – mindegyike egészen egyéni, és sajátos energetikai és hangulatbeli sajátosságokkal bír, amelyek a kérdéses festményeknek egymástól alapvetően eltérő minőségeket és alaphangulatokat kölcsönöznek.

Mindebből következik, hogy az első látásra olyan egyszerűnek érthetőnek ható festmények esetében, mint a Lélekvirágok, azok intellektuális szintje és nehézsége valójában könnyen és sokszorosan felülmúlhatja impresszív hatású, monumentális de kaotikus jellegű más festményekét.

Az emberek nagy többségének feltehetőleg kiirthatatlan hajlama, hogy az érthetetlen dolgokat inkább csodálja és magasabbra értékeli, mint a nyilvánvalót és könnyen érhetőt. Ebből egész foglalkozási ágak ravasz tagjai húznak immár ősidők óta hatalmas hasznokat. Az, hogy az egyszerű a bonyolultnál felsőbbrendű, olyan rejtett igazság, melyet a mérnököktől a jogászokig feltehetőleg csak legkiválóbbak és legtapasztaltabbak realizálnak.

                                                        29.

                                                      Mattis Teutsch János : Sárga Lélekvirágok, 1921-1922

 Mattis Teutsch János azon festményeinek, amelyek az itt fentebb világosan és egyértelművé tett definíciónak megfelelnek, Lélekvirágok név alatt történő szerepeltetése egyértelműen az ő érdekeit, kiérdemelt elismerését és hírnevét szolgálják.

Mattis Teutsch János lélekvirágai lényegüket tekintve gyakorta duokróm alaphatásúak, azaz csupán néhány kevés színre épülő absztrakt-florális-jellegű festmények, mely tekintetben egy meglepő hasonlatosság fedezhető fel közöttük és a természetben előforduló számos színpompás virág között. Ezzel szemben a Lélekvirágok tarkán ható példányai, és azok között föképpen a legtarkábban ható és többnyire színtelen hátterűek, inkább többfajta színes virágokból álló csokrokra emlékeztetnek.

Az is figyelemre méltó, hogy A Lélekvirágokat megelőző jelentős festménysorozathoz, az Érzetekhez képest a formát és a színskálát tekintve is leegyszerűsítésnek és azzal együtt járó jobb megérthetőségnek lehetünk tanúi.

Mindkét festménysorozat szín-hatásaira fokozó értelemben hatnak a hozzájuk felhasznált strukturált kartonlapok is, amelyek térbeli, három-dimenziós jellege a festményeknek már önmagában tekintve is hangsúlyozott többszínűséget, differenciált fénytörést kölcsönöz. Valóban figyelemre méltó, hogy e kivételes hatásra még egyetlen műkritikus vagy művészettörténész sem figyelt fel.

* * *

Annak, hogy Mattis Teutsch János 1928 után, azaz kb. 44 évesen miért változtatott irányt látszólag minden átmenet nélkül, az okai és indítékai ismeretlenek. A témabeli és stilisztikai különbség azon művei között, melyek 1928 előtt, illetve azután, de főképpen 1944 után jöttek létre, olyannyira szembeötlő – úgy a témák, és kompozíciók, mint azok színvilága tekintetében -, hogy szemlélőjük alig tud azok mögött azonos alkotót akárcsak elképzelni is. Lehetséges külső magyarázatok a politikai helyzet gyökeres fordulata főképpen Németországban. Már akkor érezhetővé vált számára a nácizmus előrevetett árnyéka (amiben a Herwarth Walden- alias Georg Lewin-hez és annak Der Sturm Galériájához fűződő kapcsolata is szerepet játszhatott). További magyarázatok személyes egészségi helyzetében, valamint feleségéhez való viszonyában, vagy másban is feltehetőek. Esetleg  több fejlemény összejátszása, egybeesése folytán 1928 után rezignáció uralkodott el felette, elveszítette az önmagába és művészetébe vetett hitét, önbizalmát és ennek folytán inspirációját is.

A két alkotói korszak összehasonlításakor a késői periódus során létrejött művek szemlélőjében egy felfújt abroncsból kiszállott levegő hasonlata ébredhet fel. Pedig Mattis Teutsch János 1928 után még 32 éven keresztül élt, egy kb. másfél évtizednyi megszakítást követően ismét alkotott, és Brassóban megszakítás nélkül tanított is.

Mattis Teutsch János művészeti alkotótevékenysége szempontjából nézetem szerint csupán korai, 1908 és 1928 közötti tevékenysége és főképpen annak a második fele – amikor egyedülálló, korszakalkotó és halhatatlan jelentőségű műveket hozott létre – számottevő.

Rezignációjában, alkotó tevékenységének több mint 10 éves – az 1940-es évek közepéig tartó -megszakításában szinte biztosan szerepet játszott elismertéségének elmaradása is. Ő maga nem volt igazán jó és hatékony megmagyarázója és eladója művészetének, és Kassák Lajos és Herwarth Walden kivételével – akiknek egyike baloldalisága, másika pedig zsidó származása következtében vesztette el befolyását – nem akadt több hatékony és befolyásos támogatója.

Az is lehetséges, hogy pozitív töltetű, minden árnytól, negatívumtól és erőszaktól mentes, optimista alaphangulatú művészete – mely bizonyos tekintetben Franz Schubert zenéjéhez hasonlítható – az 1920-as évek végének Németországában és Kelet-Európájában egyszerűen korszerűtlenné vált. A halála óta eltelt csaknem 60 év során szinte kivétel nélkül magyar eredetű monográfia jelent meg róla, a nemzetközi hírnév elkerülte. Mindez szomorú és elgondolkodtató.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy koronatanúként őt magát is megidézhetem. Mircea Deac 1985-ben a Kolozsvár-i DACIA Kiadónál megjelent kétnyelvű – román és német – Mattis-Teutsch und der konstruktive Realismus  című kötetében egy idézetsorozat is olvasható Mattis-Teutsch Jánosnak a művészetre vonatkozó megnyilatkozásairól. Kettőt idézek ezek közül :

« Az érzet létezése avagy hiánya a döntő jelentőségü kérdés. Amennyiben létezik, meg kell hajolnunk előtte és mindenképpen figyelembe vennünk. Az érzet egy az emberrel együtt létrejött valóságként tekinthető, mint egy összehasonlíthatatlan életfunkció, melynek kifejező- formája a képzelet mérhetetlenül finomabb arányainak a tükrözése. Egy gyengéd lehellethez hasonlíható finomságával képes az agysejtekben olyan hatásokat kiváltani, melyek folytán azok vele azonos ritmusban vibrálnak. » (38. o.)

« Képeim nem dekoratív művek, hanem mozgás- és szín-kompozíciók. Rajtuk keresztül észleléseimet és lelkiállapotaimat jutattatom új formában kifejezésre. » (40.o.)

Mattis Teutsch János Lélekvirágainak mondanivalója, hangulata és jellege a florális és képzeletbeli kompozíciók és monokróm háttér együtteséből jön létre, azok között egyetlen egy negatív, diszharmonikus, vagy agresszív hatású sem található. Következzék a jelenleg ismert és elismert 20 festmény, amelyek feltehetőleg első ízben szerepelnek együtt, táblázatszerű prezentációval.

                 

                      Lélekvirágok, 1921-23, olaj / strukturált kartonlapon, 29 x 35 cm

                           C:\Users\miki\Desktop\blue.jpg               C:\Users\miki\Desktop\29..jpg           C:\Users\miki\Desktop\green.jpg

                             1. Kék Lélekvirágok                         2. Sárga Lélekvirágok                  3. Zöld Lélekvirágok

                           F91NE                C:\Users\miki\Desktop\Scan_0007.jpg           C:\Users\miki\Desktop\Scan_0001.jpg

                      4. Piros Lélekvirágok                       5. Tarka Lélekvirágok                 6. Kék Lélekvirágok

                           DSC01055                 C:\Users\miki\Desktop\Scan_0002.jpg           C:\Users\miki\Desktop\Scan_0003.jpg

                               7. Kék Lélekvirágok                          8. Zöld Lélekvirágok                   9. Piros Lélekvirágok

                            C:\Users\miki\Desktop\Scan_0004.jpg               C:\Users\miki\Desktop\Scan_0001.jpg           C:\Users\miki\Desktop\Scan_0002.jpg

                            10. Piros Lélekvirágok                   11. Tarka Lélekvirágok                   12. Kék Lélekvirágok

                          C:\Users\miki\Desktop\Scan_0001.jpg               C:\Users\miki\Desktop\Scan_0003.jpg              C:\Users\miki\Desktop\Scan_0003.jpg

                  13. Sárga Lélekvirágok                  14. Kék Lélekvirágok                    15. Piros Lélekvirágok

                               C:\Users\miki\Desktop\Scan_0004.jpg               C:\Users\miki\Desktop\Scan_0005.jpg               

                             16. Kék Lélekvirágok                     17. Piros Lélekvirágok                  18. Zöld Lélekvirágok

                                            C:\Users\miki\Desktop\Scan_0008.jpg                 Scan_0006 woher

                                            19. Piros Lélekvirágok                     20. Tarka Lélekvirágok

 

Függelék

A Lélekvirágok fent bemutatott  definíciója első megközelítésben – összesen 7 pontba foglalva a- precízen meghatározza azt, hogy mely festmények illenek a sorozatba. A végső döntés azonban mégsem egyszerű. Például, adott esetben mi tekinthető florális motívumnak, és mi az, ami már nem. S mi történjék akkor, amikor feltűnik egy stilizált emberi alak, avagy például egy mikroszkópszerű tárgy? Vagyis, a pozitív kritériumok adott esetekben nem szorulnak-e kiegészítésre negatív elhatárolásokkal, melyeknek változatai számtalanok.

A probléma megértéséhez hozzunk néhány tipikus példát. Nyomatékosan előre kell bocsájtanom, hogy egy bizonyos festmény be nem sorolása a Lélekvirágokba csak stiláris avagy technikai jellegű megítélés, és koránt sem annak értékelése, eredetiségének el- avagy el-nem-ismerése.

Az is nyilvánvaló, hogy Mattis Teutsch János rendkívül termékeny és sokoldalú 1919 és 1923 közötti alkotói korszakának művei részben olyan nyilvánvaló szoros hasonlatosságokat mutatnak fel egymással, amelyek indokolttá teszik azoknak a sorozatokba történő besorolását és együttes bemutatását, tekintettel arra, hogy annak révén jelentős mértékben fokozott hatást képesek elérni és nagyobb, maradandóbb műélvezetet nyújtani. Mindez koránt sem szól a művek egyedi prezentálása ellen, csupán arra kíván rámutatni, hogy azok hatása, megértése és értékelése illetve becse még jelentős mértékben fokozható sorozatjellegük felismerése és közös bemutatásuk révén.

                                                                                           C:\Users\miki\Desktop\Scan_0003.jpg

                                                                                          21. Kék alapszínű, lélekvirág-jellegű kompozícó

A 21. ábraként ábrázolt kép, mely számos tekintetben – olajfestmény, méret, kartonminőség, alapszín, florális és képzeletbeli jelleg, expresszionista stílus és monokróm háttér – eleget tesz a Lélekvirágok követelményeinek, két egyéb tekintetben viszont – egyrészt a lapszélekig terjedő vaskos fekete átló, másrészt a kép közepén látható mikroszkópszerű alakzat révén – azokkal ellentmondásba kerül.

                                                                                      30.

                                                                                 22. Sárga alapszínű, lélekvirág-jellegű kompozíció

A 22. ábraként látható példa esetében elsősorban a többszörösen is megszakított sárga háttér az ami annak a Lélekvirágokhoz való sorolása ellen szól, de a kép bal felső részén látható lila, stilizált emberi alak is kétségeket támaszt.

                                                                                      nr.25.48 kb

                                                                               23. Kék alapszínű, lélekvirág-jellegű kompozíció

A 23. ábraként szereplő példa esetében a többszörösen megszakított monokróm háttér, valamint a kétségbevonható florális jelleg azok. amelyek a Lélekvirágokhoz való besorolás akadályai.

                                                                                    DSC01058

                                                                                24. Sárga alapszínű, lélekvirág-jellegű kompozíció

Ezen 24. ábraként bemutatott példa esetében szintén a többszörösen megszakított monokróm háttér, valamint a kompozíció kétségbevonható florális jellege azok a tényezők, melyek annak lélekvirágként való besorolása ellen szólnak.

                                                                                  

                                                                            25. Kék alapszínű, lélekvirág-jellegű kompozíció

A 25. ábraként reprodukált festmény esetében az egyértelműen hiányzó florális jelleg, amely inkább egy park felülnézeti ábrázolásának, mint virágokénak a benyomását kelti fel, valamint – baloldalt – egy stilizált, álló helyzetben jobb karjával egy póznát átkarolni látszó kék színű emberi alak és azzal átlósan szemközt, a kép alsó részében, egy ugyancsak stilizált, hanyatt fekvő helyzetben ábrázoltként sejthető fehér színü emberi alak, mind egy Lélekvirág-minősítés ellen szólnak.

                                                                                 Scan_0010

                                                                             26. Zöld alapszínű, lélekvirág-jellegű kompozíció

A 26. ábraként reprodukált festmény esetében tulajdonképpen egyedül csak a sima, strukturálatlan kartonlap az, ami gátja a Lélekvirágokhoz való besorolásnak.

                                                                              Almási

                                                                       27. Zöld alapszínű, lélekvirág-jellegű kompozíció

A 27. ábraként reprodukált festmény esetében a sima strukturálatlan festőkartonlap mellett még annak 35 x 25 cm-es, azaz eltérő mérete, valamint a monokróm háttér többszörös megszakítása is akadályai a besorolásnak. Az átló felett egy felhúzott térdű stilizált emberi (női?) alak is kivehető, ami ugyancsak ellene szól.

Éber Miklós / ebnic@sunrise.ch

1 Comment


Leave a Reply

Your email address will not be published

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>